2017. július 4., kedd

A Hősök Citadellája - Kurszki csata


            A Hősök Citadellája
                              

Számukra sok borzalmas nap, álmatlan éj, és elveszett reménység volt… mi nekünk néhány perc, szomorkás este, társtalan felismerés. Kevesen vagyunk, kik Rájuk gondolunk, és keserű dühvel szorul ökölbe kezünk, hogy ott és akkor nem lehettünk Velük…


Mert most a Kurszki csata Hőseire emlékezünk!

Kurszk. Sokunknak semmit sem mond ez a kis város, minek holdudvarában a második világháború… és az ismert valódi hadtörténelem (mert számadataiban az Öböl-háború páncélos jenki-felvonulása abszolút nem mérhető ehhez) legnagyobb harckocsicsatája zajlott le a háború közepén, 1943. július 4.-e,  és július 14.-e között. Mintegy hatezer vasszörnyeteg párbaja volt ez.
„Szakmai berkekben” ez az esemény máig is elemzett témakör, míg a háború eseményeit felületesen kezelők és írók körében bizony ez a Sztálingrádi katasztrófa árnyékában csak kevéssé boncolgatott esemény.
Pedig világszabadságharcunk keleti oldalának döntő csatája Kurszk volt.
Kicsinyke cikkünk nem katonai és történészi tanulmány, és a téma ágainak és tárgyilagosságának kielemzésére ezúttal nincsen módunk… mégis arra kérünk, hogy kutass utána, és vedd észre, hogy mindannyiunk álmának jelentős részét éppen Kurszknál vesztettük el… hol az ördög és angyal örök harcának egyik párbaja épp az ördög javára dőlt el.

Miért is?
A háború előzményeinek következményében a Kurszk körüli döbbenetes szovjet betüremkedést ( 190 km hosszú, és 120 km mélységű! ) a német vezérkar mind taktikai mind állomány megőrzési céllal mindenképpen be szerette volna varrni, jelentős ellenséges offenzív erőt bekerítve és megsemmisítve ezzel.
Mindezt a vörös fél is pontosan tudta… kádereinek örökké működő hálója pontos információkkal segítette a szovjet hadvezetést, hogy ezt a  kísérletet mindenképpen megakadályozva totális védelemre rendezkedve be a világtörténelem legnagyobb és legmélyebb sündisznóállását vajúdja ki magából.
A Szovjet hadsereg páncélos erejének 75%-a a Kurszki betüremkedés megvédésére volt összevonva. Védelmük minősége erejében és mélységében is példátlan erőd-rendszert alakított ki az orosz sztyeppe közepén. Több ezer páncélos jármű, és közel kétmillió katona került összevonásra, dróterdőkkel és aknaszántókkal… bevehetetlen poklot kialakítva. Az első védelmi sánc mélysége 5km volt!
A puszta erődjének kapuinál északról és délről a kulturált kontinens fiainak legjobbjai álltak támadásra készen, erejük és szívük legjavát adva, mindent a felsőbb német parancs utasításai szerint. 55 hadosztály, ebből 14 páncélos, közte a Waffen SS Leibstandarté-ja, Totenkopf-ja Das Reich-je és a Wehrmacht Grossdeutschland-ja. A német páncélosok és katonák létszáma fele sem volt a szemben álló szovjet védelemnek.
Július negyedikén, az első elmozduló egységek nyomán megindult ismert történelmünk legnagyobb ütközete. Nem városokért, uralomért, hanem a totális győzelemért vívták. Egymás erejének teljes megsemmisítése volt a cél. Néhány nevenincs városban, faluban, az orosz pusztában zajlott a vasat és vért szomjazó áldatlan sánc és közelharc, páncélos párbaj és egyenlőtlen hajsza, zűrzavaros kézitusa és ember-ember elleni élet és vérszivattyú.
Te mit éreznél, ha katonaként az öldöklő csata közepén meghallanád a visszavonulás kürtjét? Mit éreznél, ha felelős tisztként egy felsőbb parancs értelmében meggátolnák, hogy a katonáid által elért eredményeidet dobd vissza az ellenségnek? Ha tudnád, hogy a cél közel van, mégis éppen a saját parancsnokod veszít el?
Mert éppen felsőbb vezetésük türelme és bizonytalansága okozta akkor a csata elvesztését!
Adolf Hitler páratlan emberi tulajdonságai sem voltak hibátlanok. Hibázott ezúttal, mikor megijedve a Szicíliai partraszállástól, a már közelinek látszó német győzelmet feladta az oroszok javára, és a „Citadella” műveletsort felfüggesztve az ott küzdő erők Olaszországba való átcsoportosításáról rendelkezett.

Pedig akkor és ott a német hadsereg soha nem volt olyan közel a győzelemhez, a Szovjet hadsereg nagy megveréséhez, és a hadászati kezdeményezés és fölény visszaszerzéséhez, mint azokban a napokban.
A hatalmas erőddé változtatott nagy kiterjedésű területet a német harapófogó lassan körbezárta.  A későbbi történelemírás és harcászati szakma is elismerte: a Vörös Hadsereg alkotta védelem már elkészült erejével, korán bevetésre kényszerült tartalékait elhasználta, őrlődő öngyilkos védekezésbe ment át… mindössze néhány napra és km-re volt szükség a bekerítéshez, vagy legalábbis az azt megelőző orosz kiürítési kényszerparancshoz!

És a Führer váratlan döntésével ellökte magától ezt a katonai sikert. Ezt a döntést nem magyarázza a szövetségesek szicíliai partraszállása, hiszen oda ezek a kurszki harcosok csak hetekkel később érkeztek be, és nem is ütköztek meg azonnal az akkor már ott lévő ellenséggel. A német vezérkar ezzel a  stratégiai hibával végleg elvesztette a hadászati kezdeményezés, és a páncélos erőfölény esélyét is.
Mindez mit sem csorbít Kurszk legendává emelkedett hőseinek csodáján:
A Wehrmacht és Waffen SS lovagjainak páratlan erőfeszítései, egyéni hőstettei, a totális túlerővel és a saját oldal hiányosságaival megküzdő katonai kitartás, a német katonai harcászat és szervezőképesség legékesebb példája mutatkozott meg azon a forró nyári héten Kurszk síkságain.
Emléküknek azzal adózol a legjobban ha rászánva az időt, kényelmes életedből áldozol az utánuk olvasásra, a csata képeinek megnézésével néhány percig találkozol Európa legszebb fiaival.

Az Ő emléküket őrzőkön keresztül üzennek a ma és a holnap fiainak, hogy minden szellemi és fizikai elnyomás, belső viszály és kívülről szított összeesküvés ellenére az Ő példájuk és korszellemük, külső szimbólumaik és értékeik továbbvitele nem hobbi és múló divat, hanem egész életre szóló iránytű! Emlékezz rájuk!
Mert az energia nem vész el, csak átalakul!  Éljenek a kurszki csata Hősei!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése