2012. március 31., szombat

Német Bajtársaink Beszámolója

http://www.freies-netz-sued.net/index.php/2012/02/16/%e2%80%9etag-der-ehre%e2%80%9c-in-budapest-2012/



Der „Deutsch-Ungarische Freundeskreis” organisierte - wie die Jahre zuvor (siehe: Tag der Ehre 20 11 in Budapest und „Tag der Ehre” - Budapest 2009 ) - auch 2012 wieder eine Busfahrt zu den Veranstaltungen zum „Tag der Ehre” in Budapest.
A „Német-Magyar Baráti Kör” 2012-ben is – mint az ezt megelőző években – buszos utazást szervezett a „Becsület Napja” megemlékezésre Budapestre.
Geschichtlicher Hintergrund: 3 Monate schwerste Kämpfe um Budapest
Történelmi háttér: 3 hónapig tartó súlyos harcok Budapestért

Traditionell erinnern Nationalisten aus Ungarn, Deutschland und anderen europäischen Nationen im Februar an die heldenhafte Verteidigung Budapests bis in den Februar 1945 hinein. Über 3 Monate Tage lang hielten Truppen der ungarischen Armee, Wehrmachts- und Waffen-SS-Angehörige der deutschen Streitkräfte sowie Freiwillige der ungarischen Pfeilkreuzler-Bewegung dem massiven Beschuss der Roten Armee stand. Zuletzt versuchten die eingekesselten Truppen noch in einem heldenhaften Ausbruch die Linien der bolschewistischen Soldateska zu durchbrechen. Mit der lang andauernden Verteidigung der ungarischen Hauptstadt wurden etliche Kräfte der auf den Westen Europas anstürmenden Roten Armee gebunden. Dadurch kam die russische Dampfwalze ins Stocken. So hatten zahlreiche Flüchtlinge die Möglichkeit den entmenschten Horden Stalins zu entkommen. Den Truppen des Reichs gab es die Möglichkeit die Frontlinien wieder zu stärken. Dem heldenhaften und selbstlosen Einsatz der Truppen im Kessel sollte auch dieses Jahr mit einer würdevollen Veranstaltung gedacht werden.
Magyar, német és más európai nemzetek hazafiai hagyományosan megemlékeznek minden év februárjában Budapest 1945 februárjáig tartó hősies védelméről. Három hónapon keresztül álltak ellen a vörös hadsereg masszív támadásainak a Magyar Hadsereg alakulatai, a német haderő Wehrmacht és Waffen-SS katonái és a magyar Nyilaskeresztes Mozgalom önkéntesei. Legvégül a körbezárt csapatok a bolsevik katonák vonalát egy hősies kitörésben próbálták áttörni. A magyar főváros hosszan elhúzódó védelme az Európa nyugati felére rátörő vörös hadsereg jó néhány alakulatát lekötötte. Ezáltal az orosz gőzhenger megakadt. Számtalan menekültnek így sikerült elmenekülni az embertelen sztálini hordák elől.  A Birodalom csapatai pedig megerősíthették a védelmi vonalaikat. Ebben az évben is egy méltóságteljes rendezvénnyel kívántak megemlékezni a csapatok hősies és önfeláldozó bevetéséről.
Reisegruppe aus Deutschland: Zwischenstopp mit kulturellem Programm in Györ
Turista csoport Németországból: Kulturális programmal gazdagított megálló Győrben
Eine Reisegruppe machte sich von Fürth auf den Weg in die ungarische Metropole. In der 130.000 Einwohnerstadt Györ (deutsch: Raab) legte man einen planmäßigen Zwischenstopp ein. Auch Györ war im zweiten Weltkrieg schwer umkämpft. Da in der nordungarischen Stadt Produktionsstätten des Flugzeugherstellers Messerschmidt angesiedelt waren, diente Györ der US-Air-Force als primäres Angriffsziel. Wie im Reich auch nahmen es die angloamerikanischen Luftmörder hier mit der Genauigkeit nicht so ernst. So wurde die gesamte Stadt bei massiven Tagangriffen in Schutt und Asche gelegt. Die Messerschmidt-Werke konnten ihre Produktion bis kurz vor der Evakuierung trotzdem fortsetzen. Im Bodenkampf gegen die Rotarmisten wurde die grenznahe Großstadt mehrmals von den Russen erobert und von ungarischen und deutschen Truppen wieder befreit. In Zuge der Kämpfe wurde die Stadt fast beinahe komplett zerstört.
Egy turista csoport indult útnak Fürth-ből a magyar metropoliszba. Útban Budapest felé egy tervezett megállót iktatott be a csoport a 130ezer lakosú Győrben(németül:Raab). A II.Világháborúban Győrben is súlyos harcok dúltak. Mivel az észak-magyarországi gyárban akkoriban a Messerschmidt repülőgépgyár működött, Győr az US-Air Force számára elsődleges támadási cél volt. Ahogy a Birodalomban úgy Győrben sem a pontosság jellemezte az angloamerikai légi gyilkosokat, mivel az egész várost porrá és hamuvá bombázták. A Messerschmidt Művek röviddel a teljes evakuálásig a termelését mégis folytatni tudta. A földi harcok folyamán a várost a vörösök többször elfoglalták és a magyar és német csapatok többször, újra és újra felszabadították. A harcok folyamán a város szinte teljes egészében elpusztult. 
Auch viele deutsche Soldaten fielen neben ihren ungarischen Waffenbrüdern
Sok német katona esett el a magyar fegyvertársaik oldalán

Gedenken auf Soldatenfriedhof
Megemlékezés a katonai temetőben
Vor Ort angekommen wurde man von ortsansässigen Kameraden bereits erwartet. Ein örtlicher Friedhof, der ebenfalls zahlreiche Soldatengräber beherbergt, war das erste Ziel.
A helyszínre megérkezve már a helyi bajtársak vártak minket. Egy helyi temető volt az első cél, ahol számtalan katonasír található.
 Soldatenfriedhof in Györ
Katonai temető Győrben
Auf dem Friedhof befindet sich ebenfalls ein Denkmal für die Angestellten der bereits erwähnten Messerschmidt-Werke. Das Denkmal befand sich ursprünglich im Stadtkern, wurde dann jedoch abgebaut und auf den etwas auswärtig gelegenen Friedhof umgesetzt.
A temetőben a már említett Messerschmidt Művek alkalmazottjai emlékére is áll egy emlékmű. Az emlékmű eredetileg a város központjában volt, de azt lebontották és a valamivel kijjebb eső temetőbe helyezték át. 
Das Denkmal für die Arbeiter der Messerschmidt-Werke
Emélkmű a Messerschmidt Művek dolgozóinak
Besichtigungstour unter Argusaugen der Polizei
Városnéző túra a rendőrség árgus szemének kíséretében
Nachdem die Reisegruppe ein Gedenken für die in Györ Gefallenen abgehalten hatte, bezogen mehrere Polizisten vor dem Friedhof Stellung. Die Beamten beschränkten sich jedoch lediglich auf eine Personalienkontrolle und eskortierten die Reisegruppe wie Staatsgäste bei der weiteren Besichtigungstour durch die Stadt. Die Ordnungsmacht wollte wohl sicher gehen, dass keine spontanen Kundgebungen durchgeführt werden. Seitdem die Fidész Regierung an der Macht ist, wurden die Repressionsschrauben spürbar angezogen.
Miután a csoportunk a Győrben elesettekről megemlékezett, több rendőr felvonult a temető elé. A rendőrök csupán csak a személyazonosság ellenőrzésére szorítkoztak és a további városnéző körút folyamán – mint állami vendégeket szokás – végig kísértek minket a városon.
 Polizei-Eskorte durch Györ
Rendőri kíséret Győrön át

Denkmal für die Helden des 1. Weltkrieges in Györ
I.Világháborús  Hősi emlékmű Győrben
Nachdem die Gastfreundschaft der Györer Polizei genügend in Anspruch genommen wurde machte sich die Gruppe auf nach Budapest. Die Kundgebung zum „Tag der Ehre” fand im Distrikt Normafa statt. Von der Hügelgruppe hatten die Kundgebungsteilnehmer einen guten Blick auf die im Donautal liegende Metropole. Die Polizei war mit etwa 60 Beamten vor Ort, hielt sich jedoch im Hintergrund.
Miután a győri rendőrség vendégszeretetét eléggé igénybe vettük a csoport Budapest felé vette az irányt. A „Becsület Napja” megemlékezés Normafa körzetében zajlott le. A hegyről a részvevők számára jó kilátás kínálkozott a Duna völgyében fekvő metropoliszra. A helyszínen mintegy 60 rendőr volt jelen, akik meghúzódtak a háttérben. 
400 Teilnehmer beim „Tag der Ehre” auf der Anhöhe in Normafa
400 résztvevő a „Becsület Napján” Normafánál

In Formation marschierten die etwa 400 Teilnehmer auf das Kundgebungsgelände.
Alakzatban vonult be a mintegy 400 megemlékező a rendezvény színhelyére.

 Die deutsche Delegation marschiert ein.
A német delegáció bevonul

Dort nahmen sie Aufstellung um bei den eisigen Temperaturen den Redebeiträgen zu lauschen.
Ott a részvevők felsorakoztak és jeges hidegben hallgatták a beszédeket.
Zwischen den einzelnen Ansprachen wurde mittels Marschmusik und traditionellen Liedern der Veranstaltung ein absolut würdiger Charakter verliehen.
Az egyes beszédek között az indulók és a hagyományos énekek a rendezvénynek egy abszolút méltó karaktert kölcsönöztek.
Selbst die zahlreich anwesenden Journalisten zeigten sich beeindruckt. Unter diese mischte sich auch eine bekannte deutsche Antifa-Fotografin. Als diese jedoch enttarnt wurde verließ sie fluchtartig den Veranstaltungsort.
A sok jelenlévő újságíró is meghatódottnak mutatkozott, akik közé egy ismert német antifa fotós nő is vegyült. Amikor ő mégis lelepleződött sebtében elhagyta a helyszínt.

Vorsitzender der NFP ehrt die Kämpfer
Az NFP vezetője tiszteleg a harcosok előtt
Neben Vertretern der verschiedenen ungarischen Organisationen sprach auch Thomás Szabo, der Vorsitzende der „Nationalrevolutionären Partei” (NFP) (siehe: http://www.nfp.hu/ ).
A különböző magyar szervezetek képviselői mellett Szabó Tamás, a Nemzeti Forradalmi Párt vezetője is beszélt. 

Thomás Szabo, Vorsitzender der Nationalrevolutionären Partei
Dieser forderte in seiner Rede vor allem die Aufarbeitung der Verbrechen durch die Rote Armee. Hingegen zollte er den Verteidigern Budapests höchsten Respekt:
Ő a beszédében mindenek előtt a vörös hadsereg által elkövetett bűnök feldolgozását követelte. Viszont Budapest védői emlékének a legnagyobb tiszteletettel adózott:
„Ich verneige mich vor unseren Helden welche gegen einer Übermacht des Bösen gegenüberstand. [...]Für die Nationalrevolutionäre Partei sind die Verteidiger Budapests das Ideal des Menschen. Sie verdienen unseren vollsten Respekt. [...] Sie geben uns Kraft zu tapferen Taten im täglichen Kampf.”
„Meghajolok hőseink előtt, akik a gonosz túlerejével szemben álltak. ….A Nemzeti Forradalmi Párt számára Budapest védői az emberi ideált testesítik meg. Megérdemlik a teljes tiszteletünket. …. Ők nekünk erőt adnak a bátor tettekre a mindennapok harcában.”
„Lang lebe die Deutsch-Ungarische Freundschaft!”
„ Sokáig éljen a Német-Magyar Barátság!”
Zusätzlich ergriff noch ein kroatischer Redner das Wort. Auch Matthias Fischer sprach erstmals nach seiner 20 Monate dauernder Gesinnungshaft wieder in Ungarn:
Még egy horvát szónok is beszélt. Aztán Matthias Fischer következett, aki 20 hónapos börtönbüntetését követően újra Magyarországra látogatott:
Matthias Fischer als Vertreter der deutschen Delegation
Matthias Fischer a német delegáció képviseletében
„Die Freundschaft unserer Völker ist schon lange besiegelt. Deutsches und ungarisches Blut hat dieser Boden hier tausendfach aufgesogen und uns somit für immer vereint. Wir Jungen pflegen dieses Erbe in einer innigen Freundschaft und bezeichnen uns auch heute stolz als Waffenbrüder. Ich selbst bin nun das vierzehnte Jahr hier und festige so die Deutsch-Ungarische Freundschaft. Mögen wir gemeinsam noch große Tage erleben. Einst wandte sich ein großer Ungar an sein Volk und sprach „Im Dienste unserer Nation darf man sterben aber nie ermüden. Segen komme über die große Entscheidung und den großen Kampf unserer Nationen” Lang lebe die deutsch-ungarische Freundschaft!”
Népeink barátsága már régóta megpecsételődött. Ez a föld itt német és magyar vért ezerszer magába szívott már és ez minket örökké egyesít. Mi, fiatalok ápoljuk ezt az örökséget egy bensőséges barátság formájában és büszkén nevezzük még ma is magunkat Fegyvertársaknak. Én magam már 14-ik alkalommal vagyok itt és erősítem a Német- Magyar Barátságot. Remélem, hogy nagy napokat élünk mi még át közösen. Egyszer egy nagy magyar a kövezkező szavakkal fordult népéhez: „A haza szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha. A nagy döntést és népeink nagy harcát áldja meg a mindenható.”
Éljen soká a Német- Magyar Barátság!”

Nachdem die ungarische und deutsche Nationalhymne gesungen wurde, legten neben unseren ungarischen Kameraden auch Vertreter der deutschen Delegation einen Kranz für die gefallenen Helden nieder.
A magyar és német Himnuszok eléneklése után koszorúzásra került sor, ahol a magyar bajtársaink mellett a német delegáció képviselői is lerótták tiszteletüket így az elesett hősök előtt.


Kranzniederlegung
Der „Tag der Ehre” fand so im Jahr 2012 wieder ein würdiges Gedenken. In diesem Sinne: Lang lebe die deutsch-ungarische Freundschaft! Kitartás!
A „Becsület Napja” 2012-ben így újra méltó megemlékezés volt. Ennek értelmében: Sokáig éljen a Német- Magyar Barátásg! Kitartás!
Freies Netz Süd 

2012. március 13., kedd

Kitörés Túra 2012. Ahogy mi láttuk!

                                                 
                                                            
                                                            
                                                             2012 február 18.


   Az elmúlt hetek zord időjárásának tudatában már jó előre sejteni lehetett, hogy az idei túránkon bizony csekélyebb létszám várható. Az elmúlt évektől eltérően ezúttal a Becsület Napja megemlékezés után egy héttel később rendezték ezt a kegyelet-menetet, szerintem ez is befolyásolta   azokat, kik végül elmaradtak, és nem vállalták a „ megmérettetést”.
   A gyűlekezési ponton végül is tekintélyesnek mondható, bár az elmúlt évekhez képest kevesebb megemlékező jött össze, mintegy 75 lelket számlált elszánt csapatunk. A BH Hungária öt fővel képviseltette magát.

A szokásos indulási teendők után megindultunk a közeli erdős emelkedők felé, képzeletben azok nyomán járva, kik 67 évvel ezelőtt, dacolva a Sátán minden formájával, a halál helyett az Életet választották, és végül halhatatlanságot nyertek.
   Úticélunk ezúttal is a Solymár-Nagykovácsi-Perbál-Tinnye-Mány útvonalon a Mányi Kitörés-Emlékmű volt. Hótaposta utunkon erdei katonasír-emlékhelyeket „látogattunk” meg, ahol rövidke időutazást tehettünk a felolvasott visszaemlékezések segítségével. A kötelező egyperces néma főhajtás, koszorúzás, és mécsesgyújtás után indultunk tovább, halkan beszélgetve, fegyelmezetten.


Ilyenkor jó alkalom nyílik a személyes eszmecserékre, sok bajtárssal csak ilyenkor találkozik az ember, beszélgetve ( még ha a menet nehézségei közbe is szólnak ) bizony könnyebben tellik az idő, és ezzel észrevétlenül is segítjük egymást.
   Solymár eléréséig három sírhelyen róttuk le kegyeletünket, majd a már említett településen szusszanásnyi pihenőt tartottunk. Itt lehetett kiválnia azoknak, kiknek idáig tartott a túra, és voltak is búcsúzkodók. Innentől kezdődött a túra második menete, a kényelmes „kiszállás” már csak ércelődés szintjén maradt bennünk, elszántan folytattuk utunkat. Kissé nevetségesnek, talán szégyellnivalónak tűnhet az, hogy kényelmes túraszerelésben, jóllakottan, a biztonság érzetével, mégis kezdeti fájdalmakkal küszködve emlékezünk olyanokra, kik ugyanezt tragikus lelki állapotban, alultáplálva, sebesülésekkel és elégtelen felszereléssel küszködve orkok kereszttüzében tették ugyanezt...Stigmáikat persze nem viselhetjük, viszont „fentre” jelezhetünk Nekik: Keresztutatok nem volt hiábavaló, véretekből új hajtás sarjad!
   Nagykovácsi azon sváb települések közé tartozik, hol az öreg házak falai sokat mesélhetnének a szovjet primitívség szadista kéjelgéséről, és a reménytelen emberi helytállásról. Ebből kaphattunk emléksorokat akkor, mikor a falu templomárnyékában lévő világháborús emlékműnél álltunk meg.
   Továbbhaladva Perbál felé megindult a túra legmonotonabb szakasza, az úgynevezett holtpont, amin ha túllendülünk, már simábbnak tűnik az éjszaka. Haladtam a menet elején is, de többet a vége felé... beszélgettem BH-s bajtársakkal, ismeretlenekkel egyaránt. Így tudtam meg, hogy Szarvasról is jöttek öten, vonattal fel-túra le-vonat vissza...fizikailag, és anyagilag is elismerésre méltó áldozatnak érzem...
Perbálon a templomkertben lévő emlékműnél túravezetőnk egy ide is illő imával emlékezett ( talán nem véletlen, hogy az ilyen emlékhelyek és a templomok közel vannak egymáshoz ).
   Tinnyén a temető mellett egy németek által állított kopjafánál emlékeztünk arra a kitörölhetetlen tragédiára, minek elszenvedői német hadifoglyok, járóképtelen sebesültek voltak... velük T-34-esek végeztek. Azt hiszem, a háborús agresszivitás, és a bestiális gyilkosság között jelentős különbség van, sajnos ez utóbbi elszenvedőire csak csekélyen, és méltatlan módon emlékezik az utókor.
   Ugyancsak szívszorító az a történet,  mi egy honvéd hadnagyról, mennyasszonyáról, és az őket védő két hűséges katonájáról ismernek a tinnyei öregek. Köszönet nekik, hogy általuk mi is megismerhettük tragédiájukat, és erősíthették bennünk a meggyőződést: Halhatatlannak tünni, és valóban azzá válni nem ugyanaz az út, az egyiket érdekek és ferdítés, míg a másikat vér, alázat, és hűség kövezi ki!
   Az utolsó hegygerinc megmászása lélekben az utolsó szovjet állások legyűrését jelentette számomra, innentől már egyenes út vezetett végcélunkhoz, a  „mieinkhez”. Ha túrázó szemszögből nézem a dolgot, azt mondhatom, hogy a taposott havon kevésbé volt fájdalmas a járás, mint mondjuk ha aszfalton trappoltunk volna végig. Kevésbé éreztem azt a fájdalmas küszködést, mint az előző években, ennek nyilván sok összetevője van, én mégis a taposott hónak, és a kíméletes hőmérsékletnek ( -1-3 C ) tudom be mindezt.
   A Mányi emlékműhöz 5:30, és 6:00 között mindannyian befutottunk. Itt az emlékkő mellett a jól megszokott rendezői figyelmesség is fogadott minket, forró tea, és zsíroskenyér formájában. Kisvártatva megszólalt a pergődob, mi sorakozóra hívta az egybegyűlteket, és egyben a zárómegemlékezés kezdetét is jelentette.
Futva végigmértem csapatunkat: 35 embert számoltam meg, kik fáradtan, alvatlanul, mégis büszkén néztek az emlékkő fejfájára, hallgatva az utolsó átjutási ütközetről szóló visszaemlékezést.


  
   Köszönet Nektek, kik kitörve a hallhatatlanságba ma is példát mutattok nekünk.
   Köszönet Nektek, kik önként vállaljátok évről-évre a túravezetést, és a szervezést.
   Köszönet Nektek, kik újra és újra eljöttök, és nem hagyjátok hőseink emlékét kihunyni sötét világunkban sem.


                                                                       Bajtársi üdvözlettel: B

2012. március 11., vasárnap

A BLOOD & HONOUR HUNGÁRIA által 100 % -ban támogatott rendezvény!

Jelenléteddel támogasd a zenekarokat és a 104 - et!

Figyelem, a helyszínen papír, 1m * 1m -es fészbúk jel lesz elhelyezve, lájkolj a helyszínen ingyenesen :)
Ne maradj otthon! A kényelem megöli a fegyelmet!

2012. március 4., vasárnap

Különleges Becsület Napja! 2012.02.11.

Amikor a 2012.- es Becsület Napja szervezése elindult, (2011 február) a cél az esemény megtartása és a budapesti helyszín volt.
Csonka hazánk politikai helyzete csapong, hol jobbra, hol balra nem lehet megítélni egy év múlva éppen mit és mennyire akar üldözni a kormány.
Így a föntieknél merészebb álmokat kergetve, könnyen belelóghatott volna a kezünk abba a sűrűm emlegetett éjjeli edénybe.
Egy biztos volt, az 1945 január februári eseményeknek minden évben helyt kell kapjanak a megemlékezések sorában, a vitathatatlan fegyvertény a hősiesség és a bátorság egyik legnagyszerűbb példájaként újra és újra emlékeznünk kell rá.
Sokan tiszta szívvel, de kicsit eltévedve,arról álmodoznak, hogy megemlékezés a várban, Hősök terén, 2000 ember stb.
Erőss Zoltán barátunk egy szekszárdi táborban először hallott mondása mindig a fülembe cseng: a kényelem megöli a fegyelmet
Itt konkrétan az internet által nyújtott lehetőségek, sokakban elnyomják azt a vágyat,hogy fizikailag találkozzanak bajtársaikkal, valamint részt vegyenek egy-egy rendezvényen.
Lájkolnak - megosztanak, el is van intézve, ezekből kiindulva csapatunk soha nem látott pontossággal december elején még az 500 - 600 fő megjelenését jósolta, de a januári hideg máris lefaragott belőle, 400 fő volt az általunk tippelt létszám január közepén.
Lehet róla szintén beszélgetni,hogy nem a létszám a fontos stb stb.., de egy rendezvénynek két értéke van, eszmei és propaganda, az eszmei létszám nélkül is üt, de a propaganda értékhez azért elég kevés ha 15 - 20 főáll egy koszorú előtt, igazából azt csak megmagyarázni lehet, de egy ilyen, a világ rangsorban egyedi katonai teljesítmény, ami csak is a jó értelemben vett európai emberi értékek mentén jöhetett létre, tehát egy ilyen jellegű eseményt, abban a városban ahol történt, miért is ne akarnánk a nyilvánosság elé tárni?
Emlékeztetni, mert jelenleg már azt kell, az NS Front jó néhány tagja 1997 óta szervezi, a Becsület Napja rendezvényeket, az ő, és a későbbiekben velük együtt szervezők munkájának köszönhetően, kevés olyan hazájával-politikával kicsit is foglalkozó személy lehet, aki  nem tudja mi a Kitörés.
Országszerte, és a Kárpát - medencén túl is emlékeznek a nagyszerű fegyvertényre.
Lehet mondani-írni,hogy 400 ember is kevés, de azt viszont nem lehet elvitatni,hogy  2012 legnagyobb és legsikeresebb Becsület Napja rendezvényét bonyolították le a szervezők 2012.02.11.-én.

A szervezői csoportok létszáma miatt, nem ment minden egyeztetés gyorsan, de a sikerességre nem lehet panasz.Jött telefon-e-mail ,hogy miért ezzel a csoporttal, biztosan jönnek azok stb., Mindenkinek el lett mondva, le lett írva, hogy a Kitörésre való emlékezés azért is szimpatikus sokaknak, mert ilyenkor olyan szervezetek állnak a jó ügy érdekében egymás mellé,akik  politikai síkon, az év nagy részében, nem feltétlenül értenek egyet.
A sunyik az álnokok és a megbízottak legnagyobb szomorúságára, kitűnően megvalósult a közös munka.
Lehet,hogy hozzám hasonlóan, rég nem látott téli ruhadarabokkal, találkoztak február 11-én, roppant hideg nap volt, a Normafa magasságában kicsit húzósabbnak hatottak a rádióban elhangzó hírek a mínuszokról.
14:30 körül már gyülekezni kezdtek a szervezők , a hétvégi kikapcsolódásra vágyók legnagyobb csodálkozására. Főleg azért mert ebben az időben meg elég vadul nézett ki a kb.300 rendőr a 30 ott lévő szervezőre.


De négy óráig megtelt a parkoló melletti járda,ahol a Hatvannégy Vármegye zászlói kezdték a sort, majd hazai szervezetek, résztvevők, Németek, Bolgárok,Hollandok, Csehek, és egy Skót különítmény alkotott négyes oszlopot.

16:05 kor indult meg a menet, és egy rövid kanyargós felvonulás után, a letaposott hóban is impozáns látványt nyújtottak a mobil színpad előtt felsorakozók.


A Becsület Napja rendezvények fő "kelléke" Elek, nyitotta meg a rendezvényt!
Sorra hívta a szónokokat,  akik a Hatvannégy Vármegye, Betyársereg, Horvátország,Németország, Pax Hungarica,és az NFP nevében mondták el beszédüket.
A szónokok méltatták a Kitörő Hősök cselekedeteit és felhívták a figyelmet a követendő példára.
Kettő, interneten megjelent beszédet csatolunk, ezek csak a szónokok által felelevenített  témák egy részébe, engednek betekintést.
http://nfp.hu/hirek/1-hirek/136-becsuelet-napja-2012-szabo-tamas-beszede-nfp
http://kitartas.mozgalom.org/video/becsulet-napja-2012-lantos-janos-beszede

a teljes megemlékezés:


De hidd el kedves olvasó, sem a beszédek megjelentetésével, sem ezek elolvasásával, nem ér fel az az érzés amikor részt veszel egy ilyen eseményen.
Tyirityán Zsolt fakasztotta mosolyra  az igen csak pirosodó arcokat, amikor szokásos stílusában előadott beszédét, azon nyomban behatárolta, így elvéve sok újságíró csámcsogni valóját.
A rendezvényt koszorúzás, az elhunyt hősök megidézése, Himnuszok valamint az Ébredj Magyar zárták.
A sajtó munkatársai szép számban jelentek meg, de egy két cikken kívül nem igazán jelent meg semmi, a szerkesztő urak az elhallgatás mellett döntöttek, az hogy saját akaratból, vagy rájuk szóltak, édes mindegy, korrekt tájékoztatást úgysem írtak volna.
A nap legviccesebb sajtósa a népszabitól volt, aki az Áder legények, államilag irányított otthon maradása után, kénytelen volt velünk beérni, látszott rajta,hogy zavarba van, nem volt előre lebeszélt riport, nem tudta kit lehet fotózni, kit kell szapulni, kijelenthetjük,nehéz így az újságírás.
A gyülekezővel másfél órás rendezvény, a szokatlan hideg, miatt igen kemény feladat volt a résztvevők számára, igényelt Kitartást bőven.









Külön kiemelném a rendezői gárdát, ők már jóval előbb érkeztek, és jóval a vége után távoztak, így még többet harcoltak a mínuszokkal.
Összességében egy remek rendezvényen vehetett részt, aki fellátogatott a Normafához február 11.én.
Isteni szerencse volt,hogy a tervezett helyszínen meg tudtuk tartani a rendezvényt, a szervezők kérését,miszerint ne tömeg közlekedve érkezzenek a részt venni kívánók, sokan figyelmen kívül hagyták.
Ez, egy esetleges pót helyre vonulásnál,igen kellemetlen helyzetet szülhetett volna, ezért kérjük máskor ne hagyjátok figyelmen kívül a rendezők tájékoztatását.
Az est további részében, emlékkoncertet volt betervezve Vácott, egy sajnálatos balesetet kihasználva este 11 után, egy résztvevő, akiről kiderült (a hazai rendőröket győzködte arról,hogy ő kolléga volt Németországban)
hogy nem véletlenül jött, provokálta a  résztvevőket. Először a Német bajtársak láttak,hozzá a fegyelmezéshez, de a rendezők átvették az ügy intézését, így hamarosan a baleseti sérült mellé, egy karfiolra pofozott provokátor is érkezett a kórházba.
Összességében nem ezek az események, hanem a technika ördöge vetett véget a zenekaros élőzenének, az örömzene, amiért örök hálával tartozunk Reteknek, igyekezett hiánypótló lenni.
A közönség értékelte az igyekezetet, és együtt énekelte a Magyar és Német örök zöldeket reggelig..
Ezek voltak 2012.02.11. történései, ahogy mi láttuk.
Ne feledd 2013. Február. Becsület Napja! Budapesten

Kitörés túra beszámoló hamarosan!

Fotó: www.napifoto.com  Köszönet Fecónak a töretlen fagyásért!